a kuratórium elnöke
Művészeti tanulmányait 1969-ben a kazincbarcikai Izsó Miklós Képzőművészeti Körben Szerdahelyi Sándornál kezdte. 1969 és 1972 között a Tokaji Művésztelepen Lantos Ferenc volt vezető tanára. 1973 és 1977 között az egri Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán folytatta tanulmányait. Seres János és Blaskó János voltak mesterei. 1975-ben az egyetemek országos művészeti fesztiválján Requiem egy hadseregért című litográfiai sorozatával aranyérmet nyert. Szakdolgozatát a Litográfia története és technikája címmel (1977) írta.
1977 és 1980 között a Sárospataki Képtár vezetőjeként dolgozott. Elsősorban kortárs magyar és egyetemes művészettel foglalkozott ezekben az években. Erről a Budapest Galéria "Helyzet." A 70-es évek művészete a Sárospataki Képtárban című kiállítása adott számot (1983). 1978 és 1980 között a Sárospataki Honismereti Egyesület titkára volt.
1981 és 1986 között elvégezte az ELTE művészettörténet szakát. Szakdolgozatát az Egri irgalmasok refektóriumának története és ikonográfiája címmel írta (1986), melyet az egyetem Szilárdfy díjjal jutalmazott.
1980 és 1988-között az egri Dobó István Vármúzeumban művészettörténész-muzeológusként dolgozott, 1989-ben kinevezték a Heves Megyei Múzeumi Igazgatóság tudományos titkárának. Ebben az időszakban az Egri Képtárként ismert képzőművészeti gyűjtemény gondozója volt. 1981 és 1990 között az Országos Grafikai Biennálék szervezője és rendezőjeként tevékenykedett. Közreműködött a Hatvany Lajos múzeum szakmai munkájában, így a Szöveges Falvédők Magyarországon (1980) és a Magyarországi Madárijesztők (1982) c. kiállítások rendezésében és szakmai feldolgozásában. Valamint a Haláljelek (1990) c. kötet készítésében.
1984-1985-ben rendezte a Devóció és dekoráció, 18- és 19. századi kolostormunkák Magyarországon c. kiállítást, írta és szerkesztette annak tanulmánykötetét (1987) 1986 és 1988 között művészettörténetet tanított az Egri Tanárképző Főiskolán és az Állami Bábszínház bábszínész képző intézetében.
1988-ban az MTA Irodalomtudományi Intézetének Barokk Iskoladráma c. konferenciájának kísérő kiállításaként rendezte a Theatrum Sacrum a magyarországi barokk művészetben c. kiállítást és írta annak katalógusát. 1989 és 1991 között földolgozta és előkészítette az egri Kepes György Vizuális Központ állandó kiállítását. 1990-ben az Ötvös Alapítvány ösztöndíjának segítségével Kepes György életművét kutatta Cambridge-ben, a Massachusetts Institute of Technology, Center for Advanced Visual Studies elnevezésű intézetében. 1991-ben rendezte Kepes György életmű kiállítását és írta a kiállítás katalógusát. E témakörben 1983 és 2005 között előadásokat tartotta az egri Nemzetközi Fény Szimposionokon, és több tanulmányt jelentett meg.
1989 és 1991 között az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársaként a magyarországi barokk művészet c. kézikönyv előkészítő kutatásaiban vett részt.
1991 és 1993 között a Közép-európai Kezdeményezések (Pentagonale) Iroda munkatársaként részt vett a nemzetközi kiállítás sorozat előkésztésében és a Zsánermetamorfózisok és a Barokk művészet Közép-Európában c. kiállítások rendezésében, valamint szakkatalógusaik írásában és szerkesztésében. Társszerzője volt a Velencében kiadott The Baroque in Central Europe, Places, Architecture and Art című tudományos itineráriumnak (1992), valamint szerzője volt A barokk Eger és Heves megye c. kötetnek (1993). Az Egri Képtár szakkatalógusát írta és szerkesztette (2008).
1994-től a Szépművészeti Múzeum művészettörténész-főmuzeológusaként, annak Nyilvántartási Osztályát, majd Kulturális Örökség Kutató és Dokumentációs Osztályát vezeti. 1994 és 2008 között irányította a Szépművészeti Múzeum műtárgybírálatát. Magyar magángyűjtemények feldolgozásával, gyűjtéstörténeti kutatásokkal és műtárgy vizsgálati módszerek kidolgozásával foglalkozik. Jelenleg a MERCVRIVS.com/hu (Az európai művészet magyarországi emlékeinek adatbázisa az ókortól napjainkig) elnevezésű program fejlesztésén dolgozik.
1978-tól végez műtárgyszakértői munkát. 1996-től az Igazságügyi Szakértői Kamara tagjaként igazságügyi szakértői feladatokat is végez, ezüstjelvényes igazságügyi szakértő. A szakértői munka elméleti és szervezeti kérdéseivel foglalkozik. Részt vesz a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület munkájában, ahol közreműködik a szakértői tevékenység módszertani, képzési és akreditálási szabályozásának előkészítésében.
alapító
„A Thesaurus Universalis Magyarországon az egyetlen olyan kulturális alapítvány, amely szakszerű segítséget képes nyújtani hazai magángyűjtőknek, műtárgytulajdonosoknak a művek megóvásához, restaurálásához, művészettörténeti és technikai vizsgálatához, illetve feldolgozásához.”
Szentkirályi Miklós Munkácsy Mihály díjas restaurátorművész, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt tulajdonosa. 1975-től 15 éven keresztül a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Osztályának restaurátorként működött, 1990-től a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora illetve osztályvezetője. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnökségi tagja. 1992-ben a Magyar Restaurátorok Egyesületének alapító elnöke, 1997-2002 között a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány művészeti-szakmai tanácsadó testületi tagjává választották. 2001-2005 között a Nemzeti Kulturális Alapprogramban, az Iparművészeti Szakkollégiumban kurátor. 2010-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Restaurátorelméleti, módszertani és etikai kérdésekkel foglalkozik. Sokat tett és tesz a hazai és az egyetemes emberi értékeket képviselő képzőművészeti alkotásaink méltó megőrzéséért, köztük elévülhetetlen érdemeket szerzett középkori szárnyasoltárok, az európai és magyar festészet kiemelkedő emlékeinek, többek között Munkácsy Mihály Krisztus trilógiájának restaurálása terén.